1.Aki mindennap könnyes szemmel ébred Aki ugy érzi senkivel se élhet Aki úgy érzi nem ővé a világ S szívét csak fájdalom járja át Aki úgy érzi senkije sincsen Aki úgy érzi élete már nincsen Az tudja igazán mit érez az Akinek szívéhez már nincsen vigasz Az tudja igazán milyen szeretni akit egyedül hagytak magányosan élni.

 

 

2.Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk Feledni kell, hogy újra szeressünk! Kell tudni kacagni, szeretni és sírni Valakit megunni és újból visszahívni! Csalódni kell százszor, csalódni kell ezerszer, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!

 

3.Elválni könnyű, de feledni nehéz. A szív a múltba ezerszer visszanéz. Lehet h könnyen, nevetve búcsúzunk, De fájni fog, ha találkozunk. A sors tudja mi lehet, Ha visszajössz lesütöd szemed. Százszor is megállnál mégis visszamész, Elválni könnyű, de feledni nehéz.

 

4.Egy szív, mi összetört, Egy csók, mi meggyötört, S csak egy érintés, Olyan mint egy kísértés, Csak egy szerelem, Mi nem múlik el sohasem, Egy lány, ki nem sokat kért, Mégis a végszava egy éles kés....

 

5.Fáj, mikor mást ölelsz, Fáj, mikor mást követelsz, Fáj, de viselem, Ezt akartam, ez lesz a végzetem.... Fáj, mikor mással hallgatod dalunkat, Fáj, mikor másnak adod ígért szavainkat, Fáj, mertál engem a halál vár, S már minden sóhajomban neved kiabál.

 

6.Szeretlek bár tudom nem lehet, más nézi tüzét ragyogó szemednek. Várlak bár tudom felesleges nem én vagyok az aki veled lehet. Sírok bár tudom nem éri meg, Szenvedésemet te nem érted meg. Remélek, bár tudom értelmetlen szerelmem örökké reménytelen. Felednélek, bár tudom lehetetlen, arcod szívemnek felejthetetlen. Hallgatok, bár nagyon nehéz pedig csak szerettelek ennyi volt az egész.

 

 

7.Elvitted Tőlem a Napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok!

 

8.Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható? Mit érnek az órák, mit érnek a percek, Ha mindezek Nélküled telnek?

 

9.Ha meglátlak, remegni kezd a lábam, elszorul a szivem És remegni kezd a hangom! Szeretlek, de ezt sose fogom Tudni elmondani a fenti okok miatt!

 

10.Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme, sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet.

 

11.Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet.

 

12.Ha meglátlak elfog a vágy, úgy ölelnélek, úgy csókolnám a szád. Ha szemembe nézel rögtön elolvadok, tudnod kell, nélküled semmi vagyok. Égek a vágytól, hogy Veled lehessek és senki mást csak Téged szeresek. Igaz szerelmet még nem érzek, de tudom, hogy Veled szép lehet az élet. Azt sem érzem, hogy Te szeretsz engem, de ha mással vagyok látom a féltékenységet a szemedben. Kérlek mondj valamit, mondd hogy Te is azt érzed amit én, mert csak Te kellesz e föld kerekén.

 

13.Nincs lehetetlen! Bármi megtörténhet. Ne add fel a reményt. S meglásd, ami késik nem múlik.

 

14.Mikor minden reményed tovaszáll, akkor csak nézz fel az égre, s látni fogsz engem a messzeségben. Hozom a reményed ne felejtsd el minden úgy lesz mint régen.

 

15. 12345 Ha kigyúlnak az esti fények, kigyúlnak a vágyak. Csillagfényes éjszakákon, én is téged várlak. Tudom jól, hogy minden mindhiába, de oly jól esik várni. Hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.

 

16.Nyugszik a nap, egyre szebb a táj Érzem kezd elmúlni ami fájt. Látok a felhőktől, kitisztult az ég, Már csak te kellesz ide mellém. Lassan előbújnak a csillagok Te jó ég, nézd ott egy, h ragyog! Mosoly ül arcomra, térjünk hát nyugovóra Had álmodjak tovább, míg reggelt nem üt az óra.

17.Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom, szeretni.

 

18.Ne haragudj rám, ha titokban imádlak, elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted!

 

19.Félek tőled, bár nem tudom miért, égék tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak bár nincs rá okom!

 

20.Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

 

21.Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el.

 

22.Akármennyire is próbálok
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel.

 

23.Hányszor mondták, értsem már meg végre: többé soha nem leszek veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy vége,
mintha minden álmom,s vele az éltem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
most már csak bátorságot gyűjtök...
Csak a Halál csókját érezném már végre...ennyi csak,mit remélek..."

 

24.Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.
Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.
Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.
El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikkőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s ígymegmaradsz nekem, mint egy álomkép.

25.Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.

 

 
26.Egy rövidke szó, mit kimondani nehéz, főleg neked, kit elérni oly nehéz. Úgy szeretném elmondani amit érzek, de félek, te mindezt nem érted. Lelkem örül, ha csak pillanatra látlak, de mikor nem vagy itt elemészt a bánat, sír a szívem, kérlel a szám, ám hiába minden, csak magány, nézz le rám, szeretlek őszintén, kívánlak teljesen, oly üres nélküled az életem. Szeretném, ha te is rájönnél, kedvesem, nélküled nincs értelme, annak hogy létezem.

 

27.Eset az eső, s a lány ott ált,
eset az eső, s még mindig csak rá várt.
Eset az eső, de a fiút nem érdekelte, hogy a lány odakint ázott,
eset az eső, s a lány már nagyon fázott.
Eset az eső, a földre borult a szíve úgy fájt.
Eset az eső, a cseppek érintették a testét, de nem tudták begyógyítani sebzett lelkét.
Eset az eső, s tudta hogy a fiú elárulta,
de nehéz volt elhinni, hisz nemrég még oly gyengéden csókolta.
Eset az eső, s nem akarta elhinni,
hogy mit most élt ált, hogy az lehet a valóság.
Esik az eső, de a lány már ott nincs,
mert az igazi szerelem rátalált.
Ez a fiú tudja, hogy ez a lány egy kincs
s mindketten tudják, hogy ilyen tiszta szerelem már több a földön nincs.

 

 
28.Egyszer már elveszítettelek,
és az csak az én hibám volt,
ha kijavíthatnám ezt a hibát
tudod, hogy megtenném!
De nem tehetek semmit,
csak annyit mondhatok: örökké szeretni foglak!

 

29.Még könnyem folyik, ha arcod látom, édes szerelmem csak átölelni vágyom, még vérzik a szívem, ha rád gondolok, mert nélküled oly magányos vagyok. Még emlékszem az együtt töltött napokra mik számomra felejthetetlenek az óta. Soha én el nem feledlek és újból-újra kimondom: „SZERETLEK!”

 

30.Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked.

 

31.Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.

 

32.Azt hittem, te vagy minden, amit utálok, de rájöttem, hogy te vagy minden, ami belőlem hiányzik.

 

33.Mikor egyedül vagyok,
azt kívánom bárcsak te keresnél telefonon,
Azt mondanád; vissza akarsz kapni engem - de sohasem hívsz
és én annyira bolondnak érzem magam…

 

34.Ne szólj, menj, nehogy sírni láss.
A könny, mint a láng, úgy ég,
ne félj, nem te vagy a hibás!
Csak álom volt, túl szép.
Élni kell, úgy búcsúzom,
te élj csak boldogan,
hisz nézd, a perc rohan.
Élni kell, de nélküled hogyan?

 

35.Utána nyúlsz, de ő elszökik. Utána mész, de ő elrejtőzik. Ránézel, és lehunyja a szemét. Szólsz hozzá, és befogja a fülét...

 

36.Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,
válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.
Tudtam, hogy nélküled üres az életem,
de azt hittem attól még boldogan élhetem.
Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,
s most már tudom, hogy nélküled végem!
Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,
már tudnám a választ, mert te vagy az életem!
Messze vagy, és elérni nem tudlak,
szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!
Ne kínozz átkozott szerelem!
Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem!

 

 

37.Ha bűn egy álmodás, vállalom ezt a vétket, ha bűn hogy várok rád, örökké bűnben élek.

 

38.Ha bűn egy álmodás, vállalom ezt a vétket, ha bűn hogy várok rád, örökké bűnben élek.
 

39.Nem érhetek hozzád, nem fekhetem melléd, nem súghatom oda csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, és hogy veled álmodhattam ezt is köszönöm!

 

 

40.Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?

 

41.Egy éjjel a Hold így szólt hozzám: "Ha mindig csak sírsz miatta, akkor miért nem hagyod el?"
Megálltam egy pillanatra, majd a Holdra néztem & azt mondtam: "Te elhagynád valaha a saját eged?"

 

42.Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legfeljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit.

43.Ha belenézel egy lány szívébe, meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben.

44.Sokszor szeretsz olyat, aki nem is sejti érzelmeidet, és mégis oly hű maradsz hozzá, mintha szerelmed viszonozva lenne.

45. "...mert a szerelem nem élte túl az élet viharait, nekem pedig tovább kellett folytatnom a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rám találjon."

46.Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

47. „Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...”

48.Hiányzik az illatod, az ízed, minden egyes rezdülésed.
Hiányzik a hangod, karod, amint szorosan körém fonod.
Hiányzik megnyugtató szuszogásod, tested melege.
Hiányzik a tudat, hogy itt vagy velem.

Hiányzik szemed meleg barna fénye.
Hiányzik, hogy lássam, tekinteted engem keres.
Hiányzik a csillogás, mely elmondja, mennyire szeretsz.
Hiányzik, hogy viszonozhassam mit szemed üzen.
Hiányzik az érzés, hogy tudom: szeretsz.

Hiányzik minden egyes mondatod, mozdulatod.
Hiányzik a csókod, ölelésed, szerető kézfogásod.
Hiányzik a jelenléted, a társaságod, mosolyod.
Hiányzik kezed minden érintése, mivel testem bebarangolod.
Hiányzik reakciód, mit csókjaimmal belőled kiváltok.

Hiányzik minden nap, óra, perc, mit Veled tölthetek. Hiányzik a gondolat, mely zakatoltja, mennyire jó Veled. Hiányzik a tudat, hogy velem vagy, és nem hagysz el sosem. Hiányzik az érzés, melyből tudom: kimondhatatlanul szeretlek.
Hiányzik a pillanat, mely csak a miénk, és tudom: az örökknél nem rövidebb. :'(

49.Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.

50.Miért kell élnem, ha fáj?
Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,
Csak a nagyszerű halál?

Se élni, se halni,
A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar.

Törött szárnyam
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes

Önmagam megölni,
Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.

Erőm még ehhez sincs,
Agyamban tombol a nincs
Mozdulatlan várom,
Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.

Nem kell több kín és gyötrelem,
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét.

Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.

Oldal: =(Szomorú versek)=
(L).•´εïз`•.All that is good..•´εïз`•.(L) - © 2008 - 2024 - szupa-side.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat