Egy szerelmes történet!

 

Már fentről nézlek, S a Te neved suttogom az égen.

Mást nem akartam, csak szeretni, De te ezt nem akartad elfogadni.

 

Hittem még a mesében. Epekedve vártam a szerelmére.

Rád gondoltam éjjel-nappal, Azt akartam vigyél magaddal.

 

De te még csak; rám sem néztél. Egyszer csak arrébb löktél.

Nagyot estem nem segített senki sem.

 

Néztem a vérző napnyugtát, Élveztem gyönyörű mámorát.

Én üvöltöttem, Amit nem hallott senki sem.

 

Fájt hogy szeretlek, De tudtam, Neked nem kellek.

Hónapokat sírtam át, De tudtam nem várhatok tőled csodát.

 

Sokszor beszélgettünk, De azt mondtad, mi soha nem leszünk együtt,

Leültem a tópartra, Egy késsel a markomban.

 

Néztem ahogy szép lassan elvérzik a nap. S föléje emelkedik egy csillag.

 

Ekkor, fölemeltem a késem, S monogramod szívembe véstem.

 

Mely a Tiéd marad örökre, Ami csak, Neked  lett teremtve! Éreztem valami fájdalmat, De nem a kés által szerzett szúrásokat.

 

„Mást nem fogok szeretni soha.” Testem halkan csobbant a tóba.

 

A vér belepte a tavat. Hát így érintett a Te szavad.

 

Most föntről nézlek, Néha vihar van az estéken. Akkor utánad sírok.

Te hűségesen kijársz a síromhoz.

 

Ott azt mondod csak engem szeretsz. S helyettem egy ott gyökerezett

rózsát dédelgetsz.

 

Szívemben még mindig, csak Te élsz, Túl későn kaptál észbe ennyi az egész!!!

Oldal: ღ•Egy nagyon jó szerelmes történet.•ღ
(L).•´εïз`•.All that is good..•´εïз`•.(L) - © 2008 - 2024 - szupa-side.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat